Milyen belső út vezet a harmóniához…

1. Bűntudat vs. Tudatosság

Az, hogy a tudatosság — ami eredendően egy pozitív és fejlesztő szándék — bűntudatba csap át, amikor nem tudjuk „tartani a szabályokat”, azt mutatja, mennyire vékony a határ a tudatosság és a perfekcionizmus között. És talán épp itt kezdődik a valódi tudatosság: amikor ráébredünk, hogy önmagunkkal is emberségesen kell bánni.

Ez a tudatos lazaság, valójában nem hanyagság, hanem a belső rugalmasság képessége. Annak felismerése, hogy nem attól vagyunk „jók”, hogy mindig mindent tökéletesen csinálunk, hanem attól, hogy képesek vagyunk tanulni, alkalmazkodni, és mindeközben ne veszítsük el az önszeretetet. Nekem ezt volt a legnehezebb megtanulnom és még most is képes vagyok az önmarcangolásra egy szemetesbe dobott, ámde nem odavaló dolog miatt.

2. Ego, Elvárások és Önmegvalósítás

Nagyon fontos az egészséges egó. A spirituális vagy önfejlesztő utak gyakran démonizálják az egót, holott nélküle nem tudnánk határt húzni, kiállni magunkért, dönteni. Az ego nem ellenség, hanem egy erő, amit megtanulhatunk integrálni.

Az elvárásokkal szemben a lényegi különbség, hogy belülről fakadnak-e, vagy kívülről ránk rakódott mintákból erednek. Az önmegvalósítás akkor lesz valóban építő, ha a saját hangunkat követjük, nem mások tapsát.

És igen — ez állandó jelenlétet igényel. Egy finomhangolt egyensúly: nem elfojtani az egót, hanem kordában tartani. Nem kis teljesítmény.

3. Éberség, mint megkoronázás

Az éberség nem „spirituális póz”, hanem belső fegyelem. Az a képesség, hogy egy érzelmileg fűtött pillanatban is képes vagy hátralépni két lépést. Ez a valódi erő. Ez a “hidegfej”, ami nekem a legnehezebb,mert amikor a legnagyobb szükség lenne rá, akkor a legnehezebb előhívni.

Ám minden alkalom, amikor mégis sikerül, egy apró győzelem önmagunk fölött — és egy újabb lépés az ÉNJÓLÉT felé.

4. ÉNJÓLÉT = Jutalom, nem cél

Az énjólétet nem valami elérendő “eredmény”, hanem egy kiérdemelt, természetes állapot. A belső harmónia nem cél, hanem a folyamat mellékhatása — ha őszintén végigjárjuk az utat.

Boldog pillanatok sorozata.

Nem állandó eufória, hanem apró belső békék egymásutánja.